1. fejezet

Sziasztok :33 Ez az első fejezet ezen a blogon tehát kicsit izgulok, hogy elnyeri-e a tetszéseteket :ss
Egy kis felhívás ide nektek ...... Éljetek egészségesen boldogan és úgy ahogy ti akartok ne hallgassatok másra. JUST BE YOURSELF
xx♥

Believe

Maya szemszöge

Egy Stockholmi turné egy gyönyörű álom, hogy itt fejezem be a turnémat. A világ legszebb helyein koncerteztem a csodálatos második családommal.  Ám a turné buszba Anyuék vártak.

-Szia! Ülj le! –mondták.

-Igen? –ültem le.

-Maya neked segítség kell! –mondta Apa. –Beteg vagy!

-Nem…. nem jól vagyok. –tiltakoztam…. tudtam, hogy igazuk van de nem akartam megérteni.

-Kérlek, menj el rehabra! –mondta Anya.

Innen nincs ki út vagy folytatom az önpusztító élet módot vagy meggyógyulok.

-Vállalom .-mondtam.

Anyáék megöleltek az első út a buszból oda vezetett……

Hope szemszöge

Eric már fél éve, hogy behozott a rehabra, mert nem akarja a húgát elveszíteni. Azt mondta, hogy Ő is volt itt…… biztos, hogy hazudott…. ilyenkor ki nem állhatom, hogy a tesóm. De örülök, mert a testvérem és nevetek, mert nem tehet ellene semmit.

Hihetetlen, hogy 17 évesen itt vagyok. Ja és valami új csajszi jön délután.

-Kérlek üljetek le! –jött be Regi. –Fogadjátok nagy szeretettel Maya Darwint.

Köszöntöttük és elmondta miért van itt aztán csak egyedül ült a széken. 

-Szia! –ültem le mellé.

-Szia… már mint én? –bólintottam.  –Szia!

-Szépek a tetoválásaid!

-Köszönöm.

-Van egy bátyám neki is vannak tetkói. Vagy is csak egy de fűzöm, hogy legyen több. Annyira vicces.

-Ki a bátyád?

-Eric Saade.

-Ja! Hasonlítasz rá!

-Én??? Arra??? Biztos, hogy nem a látásoddal van baj? Arra biztos, hogy nem.

-Szia, Hugi! –kócolta össze Eric a hajam.

-Hát te?

-Regi most engedet be. Fél órája hívtalak! Telefonod minek?

-Csak, hogy legyen! Mire másra?  És szeretnék neked valakit bemutatni.

-Kit? –kérdezte, miközben levette a kabátját.

-Ő itt… Maya Darwin. Szerintem 30 perce a legjobb barátom.

-Maya! Ez a tök fej pedig Eric Saade a bátyám.

-Szia! –csókolt kezet Mayanak.

-Azért ennyire ne! Légy szíves már.

-Ne hallgass a húgomra tiszta zizi! –mosolygott Mayara.

Eric szemszöge

Hopeot elhívták a barátai és én maradtam ott Mayaval .

-Miért kerültél be?

-Élet módom… nem ettem rendesen meg hát gondolom nem kell elmesélni.

-De én szeretném hallani.

-Én nem tudnám elmondani…. biztos hülyének néznél.

-Maya… a húgom is itt van…. szerinted hülyének néznélek?

-Nem tudom. –mosolygott. –Tényleg Hope miért van itt?

-A röplabdások legjobbja volt, de az egyik versenyen találtak nála drogot és felhívták Anyuékat de csak én voltam otthon, ezért én vettem fel. Mondták, hogy azonnal menjek érte. Elmentem és nem hazahoztam ha nem ide Anyuék azt tudják, hogy vagy is tudták, hogy a röpisek Amerikába mentek de az edző lebuktatott minket. Szóval buktunk mindent  Hopeot jól leordították ahogy engem is 22 évesen bezártak a szobámba, mert hogy milyen gyerekes vagyok ezért mintha 12 lennék úgy kezeltek. Nagyon vicces volt.

Maya elnevette magát.

-Na együtt érez. –de tovább nevetett. –Maya!

-Igen?

-Csitt.

-Jól van bocsi.

Mayanak szóltak, hogy menjen enni.

-Menjek veled?

-Nem kell….

-De én szeretnék.

-Akkor gyere.

Bementünk az ebédlőbe. Maya fintorogva evett pár falatot.

-Nem bírok többet enni.

-De Maya kérlek. –tartottam oda a villát a szájához.

-Eric nagyon aranyos vagy,de én tényleg nem tudok többet enni.

-Kérlek Maya!

-Eric… kérlek ne csináld ezt.

-Mégis mit?

-Hogy így nézel rám.

-Tudok még ilyenebül nézni. Kérlek csak még egy falatot a kedvemért.

-Annyira izé vagy…. de oké!

-Köszönöm! –nyomtam egy puszit Maya arcára.

-Sziasztok Fiatalok! –jött oda Hope.

-Szia! –néztünk rá Mayaval egyszerre és összekoccant az arcunk. Mind a ketten elpirulva néztünk a másik irányba.

Megcsörrent a telefonom.

„Anya”

-Szia! –vettem fel.

-Szia Kisfiam! Hol vagy?

-Hopenál.

-Ja jól van. Tomas előbb hívott, hogy hol vagy mert a menedzsmenti telefont nem veszed fel, és ő meg lemerült.

-És téged miről hívott?

-Oscar telefonjáról.

-Oscarnak meg van ez a számom is.  De mit üzen?

-Az, hogy menj be délután, vagy este hozzájuk.

-Oké, akkor indulok szia. Még előtte haza megyek.

-Okés. Szia.

Letettem a telefont.

-Na megyek csajok. –pusziltam meg mindkettőjüket.  –Majd jövő héten jövök.

-Szia! –köszöntek el.

Hope szemszöge

-Eric teljesen beléd habarodott. Ennyire nehezen még sose szedte össze magát. Maya? Maya figyelsz?

-Mi? –pislogott rám.

-Semmi. –nevettem.

Délután elmentünk sétálni.

Este olyan 10óra körül értünk vissza. Lassan mindenki elment aludni. Maya átpakolt hozzánk.

-Jó éjszakát. –mondta mindenki egyszerre.

És ez után már aludt is mindenki.