2. fejezet

Sziasztok :3 Itt van a következő fejezet (: ! Jó olvasást hozzá (:
Élvezzétek (:
xx♥

Memories! 

Eric szemszöge 

Mayaéktól egyenesen Oscarékhoz mentem azt a tök fejet így is nehéz elviselni. Nem is értem, hogy Tomas miért pont őt választotta, de mindegy a munkája kifogásolhatatlan az bizonyos. 

-Hello szia! –mentem be az ajtón.

-Kopogni nem szokás? –kérdezett vissza gúnyosan.

-Ja de! Kop-kop! –nevettem el magam.

-Na gyere be! –mondta álmosan.

-Csak nem rosszkor jöttem Csipkerózsika.

-De Rómeó annyit csajozol, hogy a karriered tönkre fog menni.

-Ez az ami miatt neked nem kell aggódni. –kacsintottam rá.

-Majd Tomas popsiba fog rúgni, ha ezt folytatod.

-Még is mit?

-Fél éve szakítottam Mollyval Tonenal se jött össze a dolog kicsit, hagyj éljek már a magam módján.

-Miért rehabon szeretnél te is ki kötni elvileg most ott csajozol.

-Maya-t hagyd!

-Ó! Szóval Maya…. Maya Darwin…

-Honnan tudod? –kérdeztem rá.

-Mindenhol ez van.

-De Maya nem ezt akarta.

-Szerinted érdekli a médiát, hogy Maya mit akart?

-Sajnos nem! –ültem le.

-Oscar?! Nem jönnél vissza? –jött ki a szobából egy eléggé lenge öltözetben lévő lány.

-Jaj de!

-Eric elmennél.

-Látom, hogy dolgod van. Pedig velem is mondtat, hogy milyen jó volt a múlt éjjel… aztán most meg megcsalsz. Na szép! Szia! –viharoztam ki a házból.

-Köcsög! –kiabált utánam.

Kimentem a házból és beültem az autómba. Gyújtásra tettem és indultam. Nem hajtottam még száz métert sem, de Mollyt láttam meg egy padon cigizni és síni. Leállítottam a kocsit.

-Molly, mi a baj? -futottam oda.

-Sok minden Eric. Kicsit kusza volt ez a nap. Nem hiszem, hogy érdekelne.

-Attól, hogy már nem vagyunk együtt engem érdekelni fog mindig, hogy mi van veled.

-Mindenkinek ezt mondod. –nevetett.

-De bevált!

-De régi. –mondta Molly.

-De nem érdekel. –ültem fel mellé a padra.

-Kérsz belőle? –mutatta a cigijét.

-Aham. –vettem ki a kezéből. –Emlékszel amikor este kijártunk ide ott feküdtünk a fűben…

-És a cigi füst körülöttünk állt.

-De szép is volt! –mondtam.

-De miért nem működött? –kérdezte Molly.

-Mert annyira mások vagyunk. Nem tudtuk még a médiát se közösen vállalni nem, hogy még bármi mást.

Molly szemszöge 

Eléggé meglepett amikor Eric megjelent előttem és a napról érdeklődött… legutóbb ordítva váltunk el  egymástól…. és ő megbocsájtott amikor minden miattam dőlt össze, mert túl naiv voltam… Mr. Popular lassan eléri a karrierje csúcsát vagy még nem hol van még a nagy robbanás Európa meg Amerika felé. Az államok csak erre a tökfejre vágynak.

-Hazavigyelek? –kérdezte Eric.

-Nincs hova mennem. Danny kidobott.

-Szerinted hagyom, hogy itt legyél egyedül akkor magunkhoz viszlek tudod vendég szoba!

-A vendégszoba! –nevettem el magam.

Beültem Eric mellé a kocsiba és hazavitt.

-Elmeséled, hogy mi történt?

-Eric…. nem akarom elmesélni bocsi! –hunytam le a szemeimet.

-Nincs semmi baj és én azt szeretném, hogy nyugodj meg majd Linával kibeszéled magad nekem úgy is dolgom van.

-Eric, miért vagy még mindig olyan jó hozzám?  -kérdeztem.

-Azért mert még mindig barátok vagyunk nem?

-De igen azok vagyunk.

-Nézd már haza is értünk.

-Köszönöm Eric! –szállt ki a kocsiból. Én is kiszálltam rögtön utána…. és átöleltem.

-Köszönöm, hogy itt lehetek. –vette fel a táskáját.

-Tudod, hogy ide mindig jöhetsz.

-Köszönöm Eric. –adtam egy puszit az arcára.

Bementünk. Senki nem volt a házban, de minden ugyan ott volt ahogy  emlékeztem… tudom, hogy csak hat hónapja volt de ezt próbáltam elfelejteni a sok együtt töltött éjszakát a játékokat és minden mást, ami Erichez kötött…. és ha tudná, hogy azért sírtam mert megakartam neki mondani, hogy mi már nem lehetünk barátok.  Annyira rossz, és most meg itt vagyok vele. Legszívesebben kinyitnám az ajtót, és rohannék…. rohannék tovább a végtelenbe.

-Molly most mennem kell. Tudod, hogy mi hol van? –puszilta meg az arcom.

-Igen… persze.

-Rendben akkor szia.

-Szia! –köszöntem neki.

-Jaaaaa – lépett vissza. –Itt van a pótkulcs! –dobta oda nekem.

-Oké… köszi.

Hirtelen ahogy kilépett ürességet éreztem legbelül. Csak egy ágyra vágytam…. végig mentem a házon de a vendég szoba be volt zárva és rögtön a következő szoba Ericé volt. Mennyi szép emlékem van itt ….. mentem be. Leültem Eric ágyára.. nem cserélte ki egy személyesre pedig anyuja nem engedi, hogy egy éjszakás nőcskéket hozzon haza bár Eric nem is olyan . Befeküdtem az ágyba és pár percen belül már aludtam is.

Eric szemszöge

A következő állomás Tomas volt. 

Már a parkolóba várt.

-Szia! –állt az autóm mellé. –Örülök, hogy ilyen pontos vagy!

-Bocsi, Mollyval találkoztam véletlenül. Egy parkban sírt és hazavittem.

-Ja akkor nem baj. –engedett végre kiszállni.

-Köszönöm! –néztem rá szúrós szemekkel.

-Eric így rám ne nézzél. Tizenöt éves korod óta menedzselek ne merj így nézni rám.

-Ne haragudj! –kértem bocsánatot.

-Nem szokásom. Amúgy Hope hogy van? –kérdezte.

-Most jól van…. került be egy új fiatal lány. Maya Darwin azt hiszem kicsit belehabarodtam.

-Ugye tudod, hogy ha Maya is érez irántad valamit akkor most a legjobb barátjává kell válnod és mindig támogatni őt.. akár hogy is legyen akkor talán igazán szép pár lesztek.

-Én mindenbe mellette szeretnék állni.

-Akkor lepd meg egy pár nap után… biztosan jól fog esni neki.

-Biztosan… eljössz velem vásárolni neki.

-Egy ilyen vén rókával mint én mit kezdenél?

-Azt, hogy bölcs vagy Papa!

-Akkor elmegyek veled, ha hajlandó vagy bemenni a stúdióba végre.

-Oké.. megyek már is.

Bent Jason Gill várt.

-Hello Haver!

-Cső Tesó! –pacsiztunk. –Akkor kezdjük.

-Kezdjük bizony. –mondtam.

Felvetünk egy dalt igazán szórakoztató volt.

Hope szemszöge 

Maya egész nap csak egy dalt dúdolgatott a bátyám dalát. 

-Maya ha nem fejezed be fejbe csaplak valamivel! Otthon is csak ezeket hallgattam. Inkább énekelj sajátot hiszen olyan jó dalaid vannak.

-Köszi és jó abba hagyom. De te is énekelj hiszen neked is jó dalaid vannak.

-Tudod mit! –mondtam -Írjunk egy közös dalt.

-Ez egy nagyon jó ötlet. –örvendezett Maya. –De hogy kezdjük?

-Mint egy dalt?

-És hangszer? –kérdezte Maya. –Várj bent van a gitárom! –vette elő.

-Akkor már csak egy lap kell. –mondtam és kihúztam egyet a rajzaim közül. –Ez pont üres.

-Akkor kezdjük.

Both: Hey! Hey! Hey! 

La-la-la-la-la

Hey! Hey! Hey!

La-la-la-la-la

Hope: You come from here, I come from there

Maya:  You rock out in your room, I rock a world periere

Hope: We’re more alike than anybody could ever tell (ever tell)

Maya: Friday we’re cool, Monday we’re freaks…

Elég gyorsan megírtunk az első részletet a dalból. Nagyon tetszett mind a kettőnknek.

De Regi bejött, hogy elmúlt éjfél aludjunk. Regiről amit tudni kell ő is ezen a rehabon volt fél évet de teljesen meggyógyult és itt maradt segíteni ő mindenki Regije és mindenki legjobb barátja.

-Jó éjt csajok!

-Nektek is! –kapcsolta le a villanyt.