2014. május 1., csütörtök

11. fejezet

Sziasztok :33!
Remélem nektek is jól telt a május elseje. :33 Sajnos idén nem jutottam ki a majálisra de idáig hallom, hogy buli van a majális helyszínén... annyira nem szeretem a DJ zenéket ezért inkább bedugom a fülesemet és jó zenét hallgatok.

Szerintetek Tone miért ment Amerikába? Vagy egyáltalán elmegy?  És Ericért miért kapták azt a érdekes hívást?

xx♥ 



Winner Of A Losing Game /2. rész/ 

Maya szemszöge
Miközben Eric mellett feküdtem minden pillanatban csak őt figyeltem…. pillanatok….. mindent körül vesznek… szebbé teszik a pillanatot… életet teremtenek…. és fájdalmat okoznak… a pillanatok körül veszik az életünket. Mindent a pillanatok teremtenek meg.
-May! –kelt fel Eric.
-Mi a baj? –kérdeztem ijedten…. beteg és elvonási tünetei vannak nagyon komoly baj lehet belőle.
-Nincs semmi baj! Csak felkeltem. –csókolt meg.
-Rendben Édesem! –bújtam mellé. 
-May!
-Igen?
-Kimegyünk sétálni?
-De csak az udvarra.
-Igen oda!
Eric szemszöge
May olyan kitartó volt letette a legnagyobb függőségét elhagyta azért, hogy én meggyógyuljak.  Fájdalom járta át az egész testemet. Nehézkesen másztam ki az ágyból. Majd nem elestem.
-Eric! –fogta meg a karom May. –Jól vagy?
-Azt hiszem! –temettem a kezeim közzé arcomat.
-Ne félj! Ez egy hosszú dal amit még ezerszer végig kell játszanod, hogy a végére ér. Lesz, hogy fájni fog a húrok vágni fognak a mikrofon berecseg de te csak ott állsz egyedül a színpadon és énekled ezer éven át azt a dalt ami az életed. 
-De May én félek… mi van ha nem az lesz a dal ami tetszik ha az egy rossz beteg dal én azt egyetlen egy másod percig nem akarom játszani… kidobom a hangszereimet eltüntettem a hangom…
-Akkor megölöd magad! Megölsz mindenkit magad körül. Ne add fel! Harcolj mindenért amit ismersz! Soha ne add fel! Igen lesz, hogy fájni fog! De emeld fel a fejed és fuss végig a világon, de csak addig amíg szép nem lesz. És soha ne feledd, hogy soha nem vagy egyedül!
Megfogtam Maya kezét és megcsókoltam.
-Köszönöm, hogy vagy nekem!
-Eric nagyon csöpögsz! –puszilta meg May az arcom.
-De annyira szeretlek!
-Sziasztok! –jött be Tone. –De jó lett a hajad. –mondta mosolyogva.
-Köszönöm! –mosolygott rá May. –De én elugrok egyet hambizni! Eric hozzak neked?  Tone?
-Köszi nem!  -mondták.
Maya elment.
-Na figyelj rám Eric! Még mivel Maya-val nem volt rendes randitok ezért lefoglaltam nektek…. ma estére a kedvenc éttermünkben egy helyet.
-De Tone ezt nem kellett volna….
-De hogy is nem! Semmi rendes randi de már együtt alszotok. Ilyet nem játszunk! Gyerünk menjél öltözni! –húzott  fel az ágyról Tone.
-De Tone!
-Eric…. figyelj rám. Ez nem csak egy randi lesz én elutazok Amerikába  nagyon hosszú időre. Ezért egy búcsúztató parti lesz.  Ne haragudj Eric.
-Elmész? És akkor a barátságunk csak ennyi volt.
-Nem Eric mi mindig a legjobb barátok leszünk és ezen semmi nem fog változtatni legyen köztünk több tízezer kilométer.
-Tone… nem teheted meg ezt velem…. velünk.
-De Eric a karrierem. Ne haragudj! Este majd találkozzunk. –ment el Tone.
-Szia… -mondtam halkan.
-Szia Baby! –jött be May.
-Szia!
-Tone?
-Elmegy…. este búcsúztató buli.
Maya szemszöge
A lelkem rég csak ettől félt nagyon nehéz, hogy ma ez megtörtént….. Tone elmegy…. Eric legjobb barátja…..
-Eric én itt vagyok neked ne aggódj. Gyere szívjunk el egy cigit.
-Rendben. –felálltunk és kimentünk az épületből.
-Van nálad gyújtó?
-Igen… tessék! –vettem ki a zsebemből.
-Köszi! –csókolt meg. –Mi a baj?
-Semmi! –mosolyogtam Ericre.
-Biztos?
-Igen…. Kicsim ne aggódj!
-Jól van May. –ölelt át.
-Eric a cigid! Ha kiégeteted a felsőmet megöllek. 
-Tudom Kicsi!
-De figyelj mindjárt este… menjünk készülődni.
-Rendben Kicsim! –csókolt meg Eric. –Eljössz velem fürdeni?
-Hát mehetek!
-Remek! Köszönöm! –csókolt meg.
Eric felkapott és úgy vitt el a szobánkban lévő fürdőbe.
-Ne hogy leejts!
-Már mint hogy így? Hoppá! –dobot fel.
-Bolond! –kapaszkodtam a nyakába.
Ahogy beértünk Erice letett a fürdőben lévő szekrényre. Gyengéden megcsókolta a nyakam…. és levetkőztetett, ahogy én is őt. Beálltunk a zuhany alá… Eric szorosan magához húzott.
-Szeretlek!
-Szeretlek ribanc vagy! –pusziltam meg az orrát.
-Akkor visszaveszem a szeretlekemet. –fordított hátat.
-Kicsim! –öleltem át.
-Nem haragszom! –nyomott neki a zuhany kabin falának.
De én inkább kicsúsztam Eric és a fal közül.
-Ne haragudj ez még nem megy!
-Nincs semmi baj Életem! Nem akarom magam rád erőltetni. Majd amikor úgy érzed! –lágy selymes ajkaival egy csókot nyomott az arcomra.
-Olyan jó vagy hozzám! Megyek öltözni.  
-Rendben.
Eric szemszöge
May kiment öltözni én meg éppen borotválkoztam amikor May sírva futott be.
-Mi a baj? –fogtam meg a karját. De May csak sírt a vállamra hajtotta a fejét és csak zokogott. –Mondd el mi bánt?
-Nem tudom!
-Valamit láttál hallottál?  -de csak keservesen sírt.  –Édesem mondj már valamit!
-Telefon!
Oda mentem a telefonért de csak valami félelmetes hang mondott valami monoton szöveget.
-May te tudod, hogy mit jelent?
-Igen! Nagyon nagyon rosszat Eric félek!
-Mitől? Megvédenek minket! Itt jó helyen vagyunk.
-Az a ember volt akitől legutoljára a legutolsó adagot vetted, hogy az mérgezett volt! Ugye nem lőtted magad be még abból?
-Nem kidobtam! Megfogadtam, hogy nem nyúlok többé droghoz, meg ígértem neked Édes!
-Hála Istenek! Köszönöm! –ölelt át.
-Érted bármi!
Elkészültünk és elindultunk  Tone utolsó Svédországban töltött estéjére. 

















Azt hittem valami nagy parti lesz, de csak egy páran voltunk.
-Sziasztok! –állt fel az asztaltól. 

-Szia! Miért vagyunk ilyen kevesen?
-Nem sokan tudtak eljönni.
-Ugye elmondod, hogy miért mész el?
-Kaptam egy nagyon nagy lehetőséget Amerikába…. nem szeretném elhalasztani.
Leültünk beszélgetünk nevetgéltünk egészen addig míg éjfélt nem ütött az óra…. Tonenak megérkezett a taxija.
-Nagyon fogsz hiányozni! Hívj amint földet értél.
-Meg lesz Eric. –ölelt át.
-Maya igaz, hogy csak rövid ideje ismerlek… de ezt köszönöm neked! –ölelte át sírva Maya-t.
-Majd beszélünk.
Rosszat sejtettem féltem, hogy Tone nem csak a „fontos megbízatás” miatt megy Amerikába, ha nem a volt férje Aksel miatt.
-Eric megyünk?
-Igen Kicsim! 
Elindultunk vissza a központba amikor egyszer csak megszédültem.
-Eric! –kapott May a kezem után. De elestem. –Jól vagy Édesem?
-Igen!
-Gyere! –húzott fel.
-Köszönöm!
Lassan visszaértünk. Maya befektetet az ágyba és levetkőztetett. Behívta hozzám Regit. Adott egy injekciót….
-Ettől elfogsz álmosodni, de holnap sokkal jobban leszel!
-Rendben.
-Jó éjt! –ment ki.
-Maya! Ide fekszel mellém?
-Igen! –feküdtem mellé. –Jó éjt Kicsim!
-Jó éjt!

2 megjegyzés:

  1. Szia :)
    Hát igen inkàbb együtt majàlisoztunk xd
    Milyen bölcsességeket írtál. Tetszikelem õket.
    Jöhet a kövi rész

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :)
      De háááááát elmosta a jégeső :')
      Ohh csak a horror hatása :'D
      Sietek vele
      xx ♥

      Törlés