2014. május 12., hétfő

15. fejezet

Sziasztok! :33 Ismét mögöttünk egy csodás mondom "csodás" hétfői nap.... DE már csak 4 hét. Szóóóóval innen küldök nagyon nagyon sok kitartást mindenkinek.
Éssss ne feledjétek 4 fejezet múlva évadzáró :33
Jó olvasást :33
xx♥



Nobody’s Hero

Eric szemszöge
Éjjel felkeltem. May csendesen aludt mellettem. Annyira féltem őt… nem áll készen az életemre… néha még én is belefáradok. Ez a sok vágás az ő kezén is… nem bírnám ki ha valami történne vele. Ő az életem értelme!
-Eric! Miért nem alszol Baby? –ébredt fel May.
-Aludj csak Édesem én nem tudok! –vettem fel a pulcsimat és kisétáltam az erkélyre.
-Nem fogom hagyni, hogy félj!
-Túl erős vagy! May állj le! Nem kell ezt csinálnod!
-Eric! Félsz mindentől. Félsz a holnaptól! Félsz a szerelemtől! Túl nagy lépéseket hozol.
-Ezzel arra akarsz célozni, hogy nem kellett volna megkérnem a kezed?
-Nem, de nem volt rendes randink se.
-Szia Eric vagyok! Drogfüggő! Nincs kedved egy narkóssal járni?
-Szia Maya vagyok! De van kedvem járni veled! –mosolygott rám.
-Bolond vagy!
-Van benne valami, ha a mennyasszonyod vagyok! –nevetett May.
-Jaj de vicces vagy ma! –csókoltam meg.
-Várj! Várj! Te is hallottad?
-Mit?
-Valaki van oda kint!
-Sok ember gyógyul itt!
-De ők nem szoktak kijönni.
-Jó akkor menjünk ki.
Halkan kinyitottam az ajtót. Maya-val kiosontunk. 

-Félsz?
-Nem!
-Akkor gyerünk!
-Állj meg! Ott van valaki!
-Csak az ápolók!
-Sziasztok! Miért nem alszotok? –jöttek oda.
-May megijedt. Új embert hoztak?
-Igen! Túllőtte magát.
May szeme megtelt könnyel majd elrohant.
-Utána megyek!
-Menj! Gyerünk.
Maya az ágyban feküdt és zokogott.
-Nem lesz semmi baj! Itt vagyok! Jól vagy?
-Nem Eric… téged is hozhattak be volna így.
-Most már nem! Érted megváltoztam.
-Ne hazudj!!! Tudom, hogy még mindig csinálod!
-Nem Maya én gyereket szeretnék tőled! Már nem csinálom! Én szeretlek! –húztam magamhoz.
-Én is! De Eric nagyon féltelek.
-Nem kell! Erős vagyok!
-Eric van egy rossz hírem! –jött be Regi.
-Mi?
- Aki túllőtte magát szóval Ő Tone volt!
-Isteneeeem! –ordított sírva Eric.
-Nenenene! Nyugodj meg! –öleltem át Ericet.
-De túlélte! Ne aggódj!
-De terhes volt! Tőlem volt terhes.
-Ezt, hogy érted?
-May…. annyira sajnálom. Minden akkor történt mielőtt megismertelek. Meg akartam vele beszélni sok mindent…. de nagyon feldúlt voltam egyik éjszaka felmentem hozzá és kértem, hogy feküdjön le velem. Nagyon nehezen ment bele. De végül is ő is akarta… csak nem használtunk semmit. És megtörtént. Hogy lehetem ekkora barom? Akkor történt minden utoljára… emlékszel amikor elrohant az első találkozáskor?
-Igen!
-Akkor ment először orvoshoz. –mondtam. –Ugye nem fogsz elhagyni? –kérdezte Eric zokogva.
-Nem, de neked most Tone mellett van a helyed! Gyerünk!
-Nem baj?
-Nem!
-Te vagy a legjobb! –futott el. –Ohh ezt elfelejtettem. –jött vissza és megcsókolt.
-Hé! Szeretlek!
-Én is szeretlek.
 Átmentem Tonehoz.
-Szia! –ültem le az ágya mellé. –Hogy vagy?
-Szia! Jobban. Elmondtad Maya-nak? –kérdezte.
-El kellett, hogy mondjam. –fogtam meg a kezét.
-Ne aggódj! Nem fogom megtartani.
-Tone! Már erről lekéstél. Megtartjuk és segítek neked mindenben.
-Köszönöm Eric. De erre igazán nincs szükség.
-Amúgy, hogy képzelted,hogy túl lövöd magad! Tone én mindig itt vagyok neked.
-Annyira köszönöm Eric. –mondta sírva.
-Sziasztok! Bejöhettek? –kérdezte May.
-Igen, gyere.
-Maya én annyira sajnálom. –mondta Tone.
-Nem nincs semmi baj! Jobban vagy?
-Igen.
-Igazából én csak azért jöttem, hogy Ericnek szóljak, hogy pihened kell.
-Értem! Szia Tone! –álltam fel.
Maya szemszöge
Eric felállt ment pár lépést és összeesett.
-Eric! Gyerünk! Kellj fel! Segítség! Segítség!
Berontottak az orvosok és Ericet egy másik szobába vitték. 

Végig ott ültem az ágya mellett.
-Eric! Annyira szeretlek!
-Én is! –mosolygott rám.
-Mi történt?
-Alig ettem… és hánytam is. Sok minden történt.
-Miért hánytál?
-Rosszul éreztem magam.
-Belülről vagy máshogy?
-May! Eric állj le! Amíg megtudod tenni.
-De! –húzta az arcára a takarót.
-Eric…
-Nem! Maya te már meggyógyultál.
-Nem fogok neked hazudni. Volt már azóta is, hogy szándékosan hánytam… vagy vagdostam magam. De erős vagyok és tudom, hogy te is az vagy.
-Nem én egy szörnyeteg vagyok.
-All monsters are human! Emlékszel?
-Igen! Annyira szeretlek!
-Én is! De most aludj Kicsim. Jó éjt!
-Gyere! Bújj mellém! –feküdt beljebb.
-Jól van! –feküdtem be mellé. Lassan csöpögött az infúzió. –Nem fáj?
-Nem! Jó éjszakát May! –puszilta meg a homlokomat Eric.

2 megjegyzés: