2. fejezet

Sziasztok! :3
Meghoztam a következő fejezetet :). Remélem tetszeni fog nektek (:
Ha gondoljátok akkor a következő bejegyzésben egy másik blogomon mesélek arról, hogy mik ihletnek meg és miért írok. KOMMENTBE jelezzétek ha ezt szeretnétek (:
Nagyon boldog utolsó egy hetet kívánok nektek az iskolában és ne feledjétek a 3. fejezettel már nyári szünetben találkozunk.
xx♥

Set The World On Fire 

Maya szemszöge

Reggel amikor felkeltem elkezdtem a kezemmel megkeresni Ericet… legelőször a hátát találtam meg. Végig simítottam rajta, s egy puszit adtam az arcára. Elmosolyodott.

-May! –jött oda Andy. –Beszélhetnénk?

-Persze! –keltem ki az ágyból. –Hol?

-Kint az erkélyen.

-Ok!

Andy kinyitotta az erkély ajtót. Kimentünk. 

-Miről szeretnél beszélni?

-Nem vagyok biztos benne, hogy Svédországba szeretnék költözni. Nem vagyok biztos abba, hogy tényleg ezt szeretném. De ha Mirával a kapcsolatunk működne, nem pont ezért szakítanék vele, mert Ő ott maradna.

-Andy én ezt tudom, és nem kell, hogy így legyen. Én bármikor eljövök veled ide!

-És Eric?

-Még nem tudja de én szeretnék ide költözni, nekem Stockholm túl kicsi. Amúgy is Los Angeles neki is sok lehetőséget rejt.

-Nem hiszem, hogy ott hagyná a ki adóját.

-Én igen! Megromlottak a kapcsolatai fél éve se egy felkérés se új zene vagy album ötlet. Sőt én megkaptam a levelet, hogy nem hajlandóak tovább Eric botrányait elviselni.

-Tud már róla?

-Még nem! És egy ideig, jó lenne ha nem is tudna róla.

-Tomas?

-A menedzsere maradt. Ő nem fogja elhagyni soha.

-Nagyon biztos vagy ebben!

-Mire célzol?

-Maya! Ez az üzenet jött twitteredre. –mutatta Andy a telefonomat.

-Ez mi? –vettem ki a kezéből.

-Olvasd el! –mondta szomorúan Andy.

-Tomas lemondott Ericről? –néztem fel miután elolvastam.

-Igen, sajnálom May. –ölelt át Andy.

-Ezt, hogy fogom elmondani neki. Csak Ő a hibás jelenleg. Többször is visszaesett és én nem vagyok ehhez elég erős!

-De May… tudom, hogy elég erős vagy hozzá. Amúgy miért jöttél el velem?

-Azért mert nem bírtam… minden Eric és a betegsége vagy is a függősége körül forgott és úgy éreztem nem tudom őt tovább támogatni.

-Én mi voltam?

-Inkább mi vagy… a legjobb barátom.

-Ne aggódj! Nem hagylak el soha.  –ölelt át Andy.

Eric szemszöge

Amikor felkeltem egyedül találtam magam az ágyba. Felültem és körül néztem… láttam ahogy Andy Mayát ölelgeti.

Kikeltem az ágyból és odamentem hozzájuk.

-Jó reggelt!

-Jó reggelt. –csókolt meg May.

-Jó reggelt! –mondta Andy, majd rágyújtott. –Kértek? –kérdezte.

-Nem köszi! –mondta May.

-Eric te?

-Nem! Most próbálom letenni. De azért köszi.

-Beszélnünk kell! –mondta Maya.

-Miről?

-Eric. Nincs már többé Svédországban kiadód a nem eladott lemezeket visszahívták.

-Mi van? –akadtam ki. –Ugye ez csak egy rossz vicc. Maya mondd, hogy nem igaz.

-De sajnos az! –ölelt át.

-Tomas ugye ezt nem hagyja.

-Tomas kirúgott. –mondta Andy.

-Hogy mi van?

Eric szemszöge

Miután May közölte, hogy kirúgtak a kiadómtól sokkot kaptam. Nem tudtam feldolgozni, hogy nyolc év után kirúgtak. Tudom, hogy a drogok sok problémát okoztak az életembe, de ha nem énekelhetek akkor meghalok… minden kezdődik elölről. Jelenleg Maya az egyedüli menedékem. Nem fogok mindent elölről kezdeni.

-Hoztam teát és kértem Andytől cigit. –mosolygott rám Maya.

-Köszönöm! –vettem el.

-Eric! gyere megmutatom a várost. –jött ki Andy. –May?

-Megyek öltözni. –mondta.

-Ezt most miért teszed? Gondolom nem értem.

-Van abban igazság amit mondasz! –ült le mellém. –Nekem May a legjobb barátom, soha nem fogom hagyni, hogy elrontsd a kedvét. De amúgy bírlak! –pacsiztunk le.

-Ismerem az érzést.

-Na mehetünk? –jött ki May. 

-Igen! –álltunk fel.

-Hol kezdünk? –kérdezte Andy.

-Szerintem a Hollywood feliratnál. –mondta May.

-De oda nem tilos felmászni? –kérdeztem.

-Elvileg igen. De mi minden nap felmentünk szóval nem különösen érdekel minket. –mondta May.

-Jó! Meggyőztettek.

Elindultunk a híres felirathoz.

-És itt, hogy mászunk fel? –kérdeztem.

-Itt! –mutatta az utat Maya.

-Menjünk! –mondta Andy.

Elkezdtünk mászni és egyszer csak felértünk.

-Szép nagy! –mondtam.

-Nem végeztünk még! –nevettek Andyvel.

-De hát már itt vagyunk! –mondtam.

-De mi oda megyünk! –nevetett May.

-De hát az le van kerítve.

-Jöttök már? –kérdezte Andy a kerítést mászva, majd Maya is elindult.

-Eric? –kérdezték, nem volt más választásom másznom kellett. Átmásztunk a kerítésen.

-Csodaszép!-mondtam.

-Bizony! –gyújtott rá Andy. Maya pedig felmászott az egyik „O” betűbe. 

-Valami biztonságiak jönnek. –kétségbe estem.

-Ne aggódj! –nyomta el Andy a cigijét. –May ugorj!

-Kapj el! -ugrott le May.

-Futás! –másztunk vissza a kerítésen.

-Most hová? Mindjárt itt vannak!

-Abba a bokorba! –mondta May.

Beugrottunk és a biztonságiak elmentek mellettünk.

-Ez olyan Maya-s megoldás volt! –pacsiztak Andyvel.

Lementünk a hegyről és egy fagyizás után visszamentünk a szállodába.

-Megyek készülődni! –mondta Andy.

Andy szemszöge

Beálltam a szekrény elé. Ez túl hétköznapi… ez túl sok. Harmadszorra pakoltam át mindent de semmit nem találtam. Úgy döntöttem segítségre van szükségem.

-Eric! –Gyere be! –szóltam ki.

-Mi van?-jött be.

-Nem tudom, mit vegyek fel.

-Ruhát.

-Te miben vitted el Mayat randizni először?

-Mi a rehabon randiztunk minden nap. –mondta Eric.

-Megint vagdosod magad? –emeltem fel a kezét.

-Nem! –rántotta el.

-Nekem ne hazudj!

-Na jó igen! –mondta beismerően Eric.

-De miért? Minden teljesen rendben van.

-Andy nincs kiadóm, se menedzserem… nincs életem.

-Ez nem igaz. Van róla fogalmad, hogy a lehetőségek városában vagy?

-Andy! Tudom!

-Akkor meg mire vársz? Egy gyönyörű lány szerelmes beléd itt vagy az Angyalok városában kezdj el élni!

-Nem arról beszéltünk, hogy mit vegyél fel? Szerintem ezt? –nyomott a kezembe egy nadrágot meg egy felsőt.

-Kössz! –fintorogtam.

-Mehetek?

-Menjél.

Felöltöztem gyorsan és bekopogtam Mira szobájába.

-Igen? –nyitotta ki. –Szia!

-Szia! Gyö-gyönyörű vagy! –mondtam.

-Köszönöm! –mosolygott.

-Hölgyem indulhatunk?

-Persze! –mosolygott.

-Hova menjünk? –kérdeztem.

-Mit szólnál egy esti fagyizáshoz, meg egy sétához.

-És te mit szólnál ahhoz, ha elmennénk egy elegáns étterembe és ott ennénk.

-Tudod mit ez legyen a második randinkon.

-Biztos vagy ebben?

-Teljesen. –mondta Mira mosolyogva.

-Akkor hát jó!

Elmentünk fagyizni.

-Milyet kérsz? –kérdeztem.

-Kindert és rágó gumit.

-És én is ugyan ezt kérném.

Kifizettem a fagyit kicsit sétálgatunk még, majd visszaindultunk. 

-Sajnálom, hogy ilyen rövid volt! –monda.

-Még a szállodába folytathatjuk ha már úgy is átpakoltunk a lakosztályba.

-Tényleg. –mosolygott rám.

Amikor vissza értünk még Eric és May a nappali féleségben tévéztek.

-Mit néztek? –kérdeztük.

-American Horror Story-t. –mondta Maya.

-Mi is nézzük? –suttogta a fülembe a kérdést Mira.

-Persze! Nézhetjük. –mondtam. –Na de mi nem s zavarunk! Sziasztok.

-Puszi! Jó éjt! –mondta May.

Gyorsan átöltöztünk és bekapcsolta Mira a laptopját.

Leültünk a földre és egy fülesen osztozva kezdtük nézni az első évad első részétől.  Három rész után, kicsit fáradtan kapcsoltuk ki a laptopot és mentünk aludni Mira az egyik ágyba én meg a másikba.

-Jó éjt! –nyomtam egy puszit a homlokára.

-Jó éjt! –mosolygott rám.