4. fejezet

Sziasztok Drágák! :3
Itt van a Nyár ♥
Köszönöm, hogy ennyien olvassátok a blogomat és mivel itt is kitört a nyár a Staying Strong-ba miért ne törhetne ki.... a következő pár részben Ibizán nyaralnak és nem sokkal utána pedig esküvő.
xx♥

Never Back Down 

Eric szemszöge 

Elaludtam és amikor felkeltem Maya az ágyra dőlve aludt. Megsimogattam az arcát és visszahunytam a szemeimet.

-Eric! –simogatta meg Maya a mellkasom. -Jobban vagy? –puszilta meg a homlokom.

-Jobban vagyok egy picit…

-Fáj a kezed?

-Már annyira nem! –ültem fel.

-Jó reggelt Mr. Saade. Hoztam a gyógyszereket.

-De jó! –ültem fel.

-Vedd be! –szorította meg a kezem Maya.

-Jól van! –vettem be.

-Ügyes vagy Édesem!- csókolt meg.

-Mr. Saade, miután végett értek a kórházi kezelések végett értek, egy rehabilitációs intézetbe kell pár hónapra be kell költöznie. –mondta az orvos.

-Ne! Nem! –dőltem vissza a párnára. Maya megszorította a kezemet erősen. -Maya, nem akarok oda visszamenni.

-Miért tiltakozik ennyire? –kérdezte Eric orvosa.

-Már volt ott drogelvonón és nem voltak jó napjai ott.

-Megértem, de ezt kezeltetni kell.

-Nem kell! Elbírok vele. –ült fel mellém May.

-Nem akarok itt egyedül lenni. –sírtam.

-Nem leszel. Ne aggódj! Mindvégig itt leszek veled.

-Köszönöm! –ült fel.

Maya a hátamat simogatta… annyira jól esett én közben tejesen összezuhantam. Annyira jól esett, hogy segített nekem mindenbe. Nagyon rosszul voltam. Inkább visszafeküdtem és megpróbáltam elaludni.

-Jól vagy? –takart be Maya.

-Igen, csak fáradt vagyok.

-Jól van! Akkor aludj! Addig elmegyek sétálni.

-Maya… menj haza nyugodtan. Egyedül szeretnék lenni… nem kell itt lenned velem! Nyugodt lehetsz… úgy is a bevisznek innen. Nem kell velem többet bajlódnod.

-Nem vagy teher. Eric a mennyasszonyod vagyok…. bárhol is vagy én melletted állok.  Nagyon szeretlek! –csókolt meg.

-Én is! –csókoltam meg. –De aludnék Édesem! 

-Megértem! –puszilta meg az arcom.

Kicsit besötétítette a szobát a tarkómra vizes ruhát tett a szekrényre egy pohár vizet tett, majd megpuszilta a homlokomat… és halkan kiment a szobából. Átfordultam az oldalamra. Felnéztem és láttam ahogy csöpög le az infúzió… minden csepp érintett. Maya hiányzott nagyon… olyan jó lett volna megfogni a kezét megcsókolni. Ezeken töprengtem miközben elnyomott az álom.

-Szép jó reggelt! –simogatta meg May az arcom.

-Meddig aludtam? –kérdeztem pislogva.

-Három órát. –mosolygott rám May. –Olyan aranyosan aludtál.

-Akkor miért kelltettél fel?

-Mert jó hírem van.

-Milyen jó híred? –kérdeztem.

-Az, hogy holnap hazaengednek.

-Nem úgy volt, hogy rehabra kell visszamennem.

-Most már nem kell.

-Hogyhogy?

-Megyünk Ibizára!

-Mi? Komoly? Holy shit! –öleltem át May-t.

-Örülsz? –kérdezte.

-Nagyon.

-És, van még egy jó hírem?

-Mi az Kicsim?

-Minden barátunkat elhívtam Ibizára.

-Úristen imádlak!

-És ami a legjobb, hogy ma este indulunk!

-De jó! –csókoltam meg.

Maya szemszöge 

Este hat körül hagytuk el Erickel a kórházat. Kint egy limuzin várt minket.

-Állj! Csukd be a szemed!

-Oké…

Kinyitottam a limuzin ajtaját.

-Meglepetés! –kiáltották a többiek.

-Köszönöm! –csókolt meg Eric.

Beültünk és elindultunk a reptére.

-Hány napja szervezed, hogy a svédországiak is itt vannak.

-Egy hete! –mosolyogtam rá.

-Csodálatos vagy!

-Tudom! –mondtam.

-Azt hiszem megérkeztünk! –mondta Hope izgatottan. 

-Igen! –szálltunk ki a limuzinból.

-Eric az első osztályon utazunk! –mondta Tone. 

-Mi van ma? –kérdezte Eric.

-Az, hogy most szépen fölülünk arra a gépre és elmegyünk Ibizára. 

-Szuper!

Bementünk a reptérre. Mind a tizenhárman elkezdtünk szaladni, hogy időben elérjük a gépet. Pont mi előtt elindították volna

Felszálltunk a gépre. Leültünk és elálmosodva összebújva aludtunk el Erickel.